Megérkezésem utan nagyon nehéz időszakot éltem át az első hónapokban. Az első nagy feladat a TOEFL vizsga megszerzése volt, ami feltétele annak hogy ösztöndíjas lehess az egyetemen. Másodszori próbálkozásra sikerült elérnem a 170 pontos határt, aminek mindenki nagyon örült, legfőképpen én. Csatlakozhattam tehát a csapathoz,mert addig az edzéseket is csak egyénileg végezhettem. Otthon a kondíciómmal sohasem volt problémám, folyamatosan egyéni kiegészítő edzéseket végeztem hogy gyorsabb, és erősebb legyek. Sajnos itt azzal kellett szembesülnöm, amit már az Amerikaiakkal vívott korábbi meccseken tapasztalhattunk hogy erőben, és gyorsaságban hihetetlen előnyben vannak velünk szemben. Mindenki dagad az erőtől, és még a centerek is úgy futnak mintha atléták lennének. Tehát bevetettem magam a munka sűrűjébe, és az alapozó időszak alatt napi három edzéssel próbáltam felzárkózni a többiekhez. Tudom nehéz, de nyugodtan elhiheti mindenki, hogy lehet napi hat órát kőkeményen edzeni, csak ki kell tűzni egy célt magad elé.

A versenyidőszak kezdetével megváltozott az edzésrend is. Délelőtt csak egy kiegészítő edzés van, rendszerint egy óra kondi, elvégre suliba is kell járnunk. Délután kötelező tanulószoba. Este hattól viszont háromórás edzés. Persze ezekhez az edzésekhez olyan létesítmény háttér van biztosítva amiről otthon csak álmodhatunk. A konditeremben van vagy harminc gép, és vagy ötven kézi súlyzó, és persze külön kondi-edző. Van két edzőcsarnok, az egyikben a pályák körül rekortán futópálya. És a csarnokban ahol a hazai meccseket játsszuk 7600 néző fér el. A fiúcsapat meccsein rendszerint teltház van, a mi mérkőzéseinken általában félig telik meg a lelátó.

 Én jelenleg még az újoncok / freshman / kenyerét eszem, így csak ritkán és keveset játszom. Remélem egyre több lehetőséget kapok majd!

A legnehezebb dolog az egyedüllét. Vannak ugyan jópofacsajok a csapatban, de igazi barátság nehezen alakul ki. Egyébként itt mindenki csak magával foglalkozik.  Na, de valamit valamiért.

Az egyetem területén rengeteg állatka él. Mindennap lehet látni mókust, vagy nyuszit. Az egyik nap találtam az utcán egy elütött mosómacit. Még élt, így kihívtuk az állatmentőt hozzá akik elvitték az állatkórházba. Remélem megmentették!

Nagyon örültem Székely Norbi levelének, nagy megtiszteltetés hogy számít rám az újraformálódó válogatott összeállításánál. Irány a soproni EB, HAJRÁ MAGYARORSZÁG

December 13.-án megérkezett hozzám Apa. Már nagyon vártam, itt lesz január 3.-ig. Rakott krumplival és sütivel vártam, egész házias leszek a végén. Megpróbálunk minden időt együtt tölteni, mert fel kell töltődnöm az elkövetkező hónapokra, amíg egyedül leszek.